Idegsérüléssel járó lábszártörés rehabilitációja

Csonttörés esetén ritkán, de számolnunk kell azzal, hogy idegsérülés történik.

A rehabilitáció időtartama a sérülés mértékétől függ. A műtétet követő kórházi időszakot otthonápolási majd ambuláns ellátás keretén belüli fizioterápia követi.

A lábszárat két csont, a tibia (sípcsont) és a fibula (szárkapocscsont) alkotja.

Proximalisan  a tibia a térdízülettel, distalisan mindkét csont ízesül a bokaízülettel.

Minél distalisabban történik a fractura, annál kisebb az esélye a térdízületi érintettségnek.

A proximalis harmad törése nagy, csavaró erő hatására történik. Ilyenkor a térdízületi alkotóelemek is sérülhetnek, beszűkítve annak funkcióját.

A sérült ideg lehet a nervus peroneus és/ vagy a nervus tibialis.

Az idegnek megfelelő ellátási területen zsibbadás, fájdalom, érzéketlenség, szenzomotoros zavar léphet fel a lábszár és a láb összes hajlító és feszítő izmánál.

A nervus peroneus laesio a feszítő izmokat, azaz a musculus tibialis anteriort, musculus peroneus longust, brevist érinti. Ez esetben a lábfej hátrahúzása, a talp belső oldalának emelése, valamint a talpi hajlítás nem működik.

A nervus tibialis a láb, boka hajlító izmainak beidegzéséért felelős. Működteti a musculus gastrocnemiust, a musculus soleust, a musculus flexor digitorum longust. Ennek hiányában a lábfej lefeszítése, a lábujjhegyre állás sikertelen.

Fizioterápiás célok:

Helyreállítani a keringést, a sérült idegek stimulációja, alsó végtagi izmok erősítése, nyújtása, az ízületi mozgásterjedelem növelése a térd, boka, lábujjak vonatkozásában, járás tanítása a terhelhetőség függvényében.